Reinhart Koselleck (1923–2006)

Összefoglalom.

A XVII. század Európája felettébb zord hely volt. Vallás- és polgárháború dúlt, egész országrészek néptelenedtek el, a kontinens a káosz martalékává készült válni. Mindez azért, mert mindenki a maga morálját akarta ráerőltetni másokra. De jött a varázsszer, az abszolutizmus. Neki határozott megoldása volt a problémákra: a morált és a politikát különválasztotta, utóbbi az uralkodó játszótere lett, előbbit pedig meghagyták a népnek, hadd bíbelődjön vele*. A politika lényege ugyanis az, hogy időnként fel kell függessze a morált, ha az állam érdeke ezt kívánja – ez az uralkodónak nemcsak lehetősége, de egyenesen kötelessége is, hisz ő saját polgáraiért felel. A morál pedig legyen csak magánügy. És máris beköszönt a béke. Csak hát a polgár nem bír magával. Addig öntözgeti tápoldattal az ablakpárkányon kókadozó erkölcsöt, amíg az elburjánzik, és különös virágot hoz: a kritikát. A kritika pedig az uralkodó ellen fordul, mert (némi joggal) morál nélküli lénynek tartja. Nem veszi tekintetbe, hogy az uralkodói „erkölcstelenség” egyfajta zálog a stabilitáshoz, elkezdi kikezdeni a hierarchiát, visszaszivárogna a politikumba. Zászlóvivői pedig a szabadkőművesek, akik megtagadják a történelmet (bármit is jelentsen ez), és helyette meghonosítják a történelemfilozófiát, aminek kulcsa, hogy a morál győzelme a politika felett kívánatos, mi több: szükségszerűen bekövetkezik majd. Nem akarják észrevenni, hogy ezzel egy krízist idéznek elő, ami aztán a francia forradalomban kulminál.

Érdekes okfejtés, de nekem féloldalas. Tudom, tudom, Kosseleck már az elején leszögezi, hogy csak a történelemfilozófiai áramlatokról kíván beszélni, de ettől még én bicebócának érzem. Őt olvasva ugyanis az az érzésünk támad, mintha ez az egész folyamat (ami a francia forradalomig vezetett) egyirányú és monokauzális lenne, ami egy társadalom nélküli térben játszódik. Pedig hát nyilván nem. Kosseleck nem foglalkozik például azzal az eshetőséggel, hogy az abszolutista uralkodók talán nem voltak tökéletesen racionális lények. Nem csak arról beszélek, hogy hibákat követhettek el, nem. Hanem arról, hogy esetleg eleve magasról tettek az államérdekre, illetve államérdek alatt azt értették, hogy beluga kaviárt ehetnek az ország legfehérebb hasú kurtizánjának köldökéből. Mert hát, valljuk meg, ezt sem vethetjük el. Hogy nem józan belátásra alapozták a morál és a politika elválasztását, hanem arra, hogy nekik így volt kényelmes. Persze ettől még lehetett az egész folyamat nem várt következménye a rendszer stabilitása, szóval ugorjunk.

Csak hát mégse ugorhatunk. Mert ennek fényében picit olybá tűnik, mintha a polgárság a maga hülye kritikus szemléletével maga lenne a felelőtlenséggel elegy naivitás, aki különösebb ok nélkül zsemzseg egészen addig, amíg véletlenül fel nem találja a nyaktilót. Mintha az abszolutizmust ők számolnák fel, mintegy tudatlanul, bizonyos logikai törvényszerűségek vak eszközeiként, holott
1.) az abszolutizmust legalábbis részben saját működésképtelensége számolta fel
2.) és hát tamáskodom azért is, mert szerintem Kosseleck utólagosan okoskodva konstruál meg egy olyan ideológiai folyamatot, ami szerinte a krízis fő oka volt, miközben figyelmen kívül hagy minden egyéb – gazdasági, társadalmi, stb. - erőt. Azt a hatást kelti, hogy volt egy monolit tömb, a „kritikus polgár”, aki jól térdhajlaton rúgta az abszolutizmust. De egyáltalán nem látom bizonyítva, hogy ez a polgárság monolit tömb lenne, mint ahogy azt sem, hogy egyedül a belőle kiáramló gondolatok energiái vetették szét a rendszert.

Értem én, hogy egy filozófusnak muszáj filozofálni. Muszáj úgy tennie, mintha a történelem a filozófia eszközeivel értelmezhető lenne. Pedig nem. Sok mindenre jó a filozófia, elismerem. Lehet csajokat szédíteni vele, persze csak a körúton belül. Lehet elgondolkodtató (bár nem vitán felüli) válaszokat kreálni vele számos kínzó kérdésre – akár arra is, mi az élet értelme. De a történelmet (szerintem) a filozófia csak akkor kísérelheti meg értelmezni, ha támaszkodik közben a többi tudomány eredményeire. Érdekes könyv volt, persze, érdekes. Csak nem tudott meggyőzni a saját jelentőségéről.

* Az abszolutizmus alkalmasint ebben különbözik a diktatúrától. Az abszolutizmus az állampolgárt egyedül hagyja a privát térben, nem igényli, hogy felelősséget érezzen az ország dolgaiért (ezzel komoly terhet vesz le a válláról), és nem kíván beleszólni lelkiismereti kérdésekbe. A diktatúra ugyanakkor betolakodna a privát térbe, és kisajátítaná a polgár lelkiismeretét is.… (mais)

As with Koselleck's previous books, this work contains a collection of articles, each only 10 to 20 pages, in which the author explores a particular theme from the theory or philosophy of history. He previously impressed me with "Futures Past", in which he explains his theory of the modern concept of time (the break between past and present and the future-oriented perspective). That collection mainly contained articles from the period 1960-1980, this collection covers the years 1980 to 2006, and is much more diverse in terms of themes, for example on hermeneutics, linguistics, memory culture and a number of other aspects of history theory. Overall, I am slightly less impressed than with his "Futures Past", but that does not prevent this collection from containing a number of brilliant essays. Koselleck confirms here that he is rightly called one of the most important historical theorists of the 20th century. More in my History account on Goodreads: https://www.goodreads.com/review/show/3623267106… (mais)

I have a few more books to go in my temporary reading program on time and temporality, but I'm pretty sure this book will be the highlight of the series I've plowed through. Like most works by German history theorist Reinhart Koselleck, this is a collection of essays, published at different times, and therefore to some degree heterogeneous. The common denominator is the importance of temporality and of concepts, which themselves also evolve over time.
The first and last articles in particular are groundbreaking in this respect. In them Koselleck comprehensively outlines his view about the relationship between the space of experience and the horizon of expectation, the first focusing on what has passed, the other on what is to come. According to Koselleck this relationship has fundamentally changed with the breakthrough of modernity, in the period 1750-1850. Where past, present and future up to that point were more or less mixed, the space of experience in modernity was dissociated from and subordinated to the present and especially the future, in function of the concept of 'progress'.
I know, all of that remains fairly abstract, so this is by no means an easy read. There’s some repetition due to the different publication dates of the articles, but through them one can see that Koselleck formulated his theses more precisely, made them more concrete and put them in a broader context. This is history theory at the highest level! My rating is not the full 5 stars, because there are also some slightly lesser contributions, and also contributions that move at such a high philosophical level that they were less useful for me.
For a more elaborate review: see my History-account on Goodreads: https://www.goodreads.com/review/show/2449430878… (mais)

Collection of academic articles and lectures by Reinhart Koselleck, one of the most important history theorists of the 2nd half of the 20th century. Most of these articles are not available in English *, and considering my German falls short on this theoretical level, I read them in French. They show once again the thoroughness with which Koselleck reflected about looking at the past. I especially read the first, most important article, which is the translation of his groundbreaking contribution on the concept of "History" in the series he co-founded on 'Begriffsgeschichte', the history of concepts. In that article he touches upon his theory that roughly between 1750 and 1850 the 'modern' temporality (dividing the present from the past, and orienting everything towards the future) came about. For a more elaborate review, see my History account on Goodreads: https://www.goodreads.com/review/show/3041429553.

* although some can be found in The Practice of Conceptual History: Timing History, Spacing Concepts, 2002… (mais)