Bjørn Lomborg

This may not be the most popular approach to climate change today, but the author continues his previous arguments that we are throwing away trillions and the opportunity for great economic development, by focusing on only the anticipated temperature of the global atmosphere (mitigation measures). In contrast, the author's suggestions to turn to adaptation strategies would cost only in the order of hundreds of billions, but afford numerous co-benefits, not the least in terms of improved incomes and welfare. The author bolsters his previous arguments with a greater range of cost-benefit figures, generated with the cooperation of hundreds of scientists and economists working with the Copenhagen Consensus thinktank.… (mais)

Lomborg alaposan megadatolt, mégis rövidke vitairatában szembeszáll a „zöld alarmizmussal” – vagyis azzal, hogy a globális felmelegedés kapcsán folyton csak a katasztrofikus forgatókönyveket vesszük számba, de kizárjuk az értelmes vita lehetőségét. Sorra cáfolja meg az olyan toposzokat, mint a jegesmedvék kihalásának veszélye, az új jégkorszak, vagy a Kilimandzsáró hósipkájának eltűnése. Közben azért nem szabad elfelejtenünk, hogy Lomborg nem a globális felmelegedést vitatja, egyszerűen elfogadhatatlannak tartja, hogy a pánikgombot nyomogatjuk ahelyett, hogy racionális megoldási alternatívákat keresnénk. Végső soron felhánytorgatja az olvasónak, hogy „ösztönösen úgy érezte, hogy meg kell kérdőjeleznie azt az állítást, hogy a globális felmelegedés pozitív hatással is járhat. Ugyanez az ösztön valamiért nem működik, amikor a negatív hatásokról hallunk.” Amely sajátosság amúgy nem csak környezetvédelmi kérdésekben jellemző, hiszen minden évtizednek megvan a maga apokalipszise: az ötvenes-hatvanas éveknek az atom, az ezredfordulónak az üvegházhatás, korunknak pedig az új népvándorlás. Aminél mi sem természetesebb, hisz az ember valószínűleg evolucionálisan van pesszimizmusra kódolva – gondolom, az óvatos ősembernek nagyobbak voltak a túlélési esélyei, mint az optimistának, aki így szólt a barlang előtt: Á, biztos már nincs itt az a benga nagy barnamedve, akit a múltkor láttam. Viszont az utóbbi évszázadokban ragadhatott volna ránk annyi, hogy legalább a sorsfordító kérdéseket alaposabban körüljárjuk, és objektív adatokra épülő döntést hozunk.

Egyetlen bajom a könyvvel, hogy túlságosan az Al Gore & tsai által feldobott állításokra koncentrál – bár szó se róla, azokkal eredményesen kel birokra. Nyilván tudatos szerzői cél ez, Lomborg ezt érzi prioritásnak: a tévhitek felszámolását. Viszont ezzel feladja annak lehetőségét, hogy koherens, jól felépített tanulmányt írjon az „igazi” globális felmelegedésről. Elmondja ugyan, hogy mi nem igaz, de arról kevesebbet beszél, hogy mi igen. Másrészről azzal, hogy ilyen mértékben hozzáláncolja magát ellenfele érveihez, paradox helyzetet hoz létre: azokra a problémákra javasol megoldási alternatívákat, amiknek a létét amúgy megkérdőjelezi. Sajátos helyzet. Ettől függetlenül ez egy tárgyilagos és fontos könyv, amit mindenképpen javasolt átfutni azoknak, akik a téma iránt érdeklődnek. És nem árt, ha közben mindenki tisztában van azzal: Lomborg csak jót akar. És egy termékeny dialógus megnyitására kiválóan alkalmas ez a kis pamflet.… (mais)