A French bestseller I read this in a few hours. Enjoyable enough. ( )

I found this a quirky, refreshing tale about the power of words to transform lives. Only the French...I immediately checked to see if the author had other books. Just one, as sadly he died in 2021. Oops and I have already read it. ( )

The Reader on the 6.27 is a story of loneliness and regret while at the same time finding itself to be a love story in which our characters long for that wonderful and painful thing that makes their hearts beat a little faster and their eyes widen a little more each day. I really enjoyed the mixture of poetic tone and relatable humour in the book and thought it was a really easy and quick read. I recommend it. ( )

1.) Könyv mint termék:
Kellenek ilyen könyvek, mert ez pont az, amivel az ebook (egyelőre) nem tud versenyezni. Van két alkotó, és létrehoznak egy organikus egészet, amit jó nézegetni, ajándékozni, és amin el lehet töprengeni, kinek is való. Ez egy kitörési kísérlet is: Szabó T. kitör a versből a próza felé, Rofusz pedig a gyermekkönyv-illusztrátorságból valami szélesebben értelmezhető síkra*. Szóval nagyon jó, lehetne ilyesmikből rendszer, nem csak egy-két szórványos kísérlet.
2.) Könyv mint irodalmi szöveg:
Szabó T. fog egy tipikus átváltozós keleti mesét, és beleülteti a magyar folklórhagyományba. Voltaképpen ez egy népmese, amin aligha lehet számon kérni a szereplők vagy a történet vázlatosságát, és az idealizált nép- és természetrajzot sem róhatjuk fel neki. Az üzenet is botegyszerű, és százszor hallottuk már: ha igazán szeret az ember, akkor elengedni is tud. (Csak remélni tudom, hogy ez nem Dragománnak szól…) Mindenesetre én nem találtam meg benne a katarzist, de mivel mások megtalálták, nyilván ott van. És őszintén remélem, hogy sokakhoz eljut majd a könyv, akik értékelni tudják.

* Amúgy Rofusz szerintem nem gyermekkönyv-illusztrátor, hanem egy illusztrátor, aki gyermekkönyvek illusztrálásából él. Ami nem ugyanaz. És nincs is ebben a halmazban egyedül. Egy apró kritika: én talán elvártam volna tőle, hogy ha már ilyen lehetősége van, valami merészebbet villantson, kicsit kilépjen a melankolikus pasztellvilágából, vagy azon belül valami újat mutasson magából. De lehet, hogy nincs igazam. Fene tudja. ( )

Irgendwie merke ich immer wieder, dass Bücher wie dieses nichts für mich sind. Ich kann damit einfach nicht wirklich was anfangen. Vor allem der Handlungsstrang mit den Beinen in den Gartenbüchern bringt mich nur zum Kopfschütteln. Ich verstehe aber schon, was man an dem Buch mag. Ein Mann arbeitet in einer Firma, die Bücher vernichtet. Da er Bücher liebt, hasst er diesen Beruf. Er rettet einzelne Seiten und liest diese in der Bahn vor. Eines Tages findet er einen USB-Stick mit einem Text, in dessen Autorin er sich verliebt. Das ist zweifelsohne süß! ( )