Furcsa dolog ez a szorongás, mindenféle testi tünetet produkál, aztán ha nem veszi a lapot az ember, és csak a szervi bajokat vizsgáltatja ki (amit mondjuk megnyugtató tudni, hogy nincs), akkor rákapcsol, és pánikrohamot produkál. Abban is furcsa, hogy valami mélyen futó program mégiscsak tudja az emberben, hogy ott van, hiszen pánikrohamra való segítő képet ment le vagy megvesz egy e-könyvet, anélkül, hogy tudatosulna benne, miért teszi. Aztán a második esetnél (a régi, hetekig tartó állapotot nem számítva) pánikszerűen (bocs) olvasni kezd, és végre összerakja a képet. És mert a stigmáktól nehéz szabadulni, E/3-ban ír róla.

Ezt a könyvet nem szakember írta, hanem egy olyan laikus, aki megjárta a poklot, így abszolút hiteles, ráadásul nem csak a saját tapasztalatairól beszél, hanem alaposan utánajárt a tudománynak is. Folyton a Sane New World jutott eszembe róla, csak itt más problémáról van szó, és bár szókimondó a szöveg, mégsem bántó. Segít megérteni, hogy mi történik, így nem lesz olyan megfoghatatlan és ijesztő. Tudatosítja, hogy ugyanúgy nem áll az irányításunk alatt (közeledik, már T/1), mint a testi betegségek, ezért nem segít, sőt, kifejezetten káros a „szedd már össze magad” hozzáállás, és nem elég az akaraterő, hogy kimásszunk belőle. Hogy a segítség milyen formáját választjuk, az egyéni kérdés, ő mindenesetre felsorolja, milyen lehetőségek vannak, és hogy nála mi vált be. Általában nem egy módszer (hanem több kombinációja) lesz a megoldás, és semmiképp sem egy alkalom, csodát nem érdemes várni semmitől. A problémáról pedig érdemes és fontos beszélni, nem csak a magunk kedvéért (és akinek nem esik jól, az ne is tegye, aki igen, az is megértő közegben), hanem azért is, hogy lebontsuk a mentális betegségeket övező előítéleteket. Segítséget kérni, tenni azért, hogy jobban legyünk nem gyengeség, hanem bátor, tudatos lépés. (Ezt még ismételgetem magamban.)

A feladatokat érdemes nem csak fejben, gyorsan végiggondolni, hanem valóban leülni és leírni, sokkal több dolog kerül így a helyére, mint ha elbliccelnénk. Abban is segít, hogy megtaláljuk, mit tehetünk most azonnal magunkért, illetve merre érdemes elindulni a további úton. Szakember segítségét nem nagyon lehet megúszni, azt hiszem (terápiát mindenkinek jeligére – ezt loptam, remélem, nem baj).

A nem nyugati módszereket is nyugati szemléletmóddal tálalja. Nekem például, ha eddig azt mondták, meditálj, azonnal bekapcsolt valami automatikus tiltakozás. Foran viszont azt mondja, teljesen mindegy, hogy mire gondolsz vagy hány gyertya ég körülötted (ha egyáltalán), a lényeg, hogy nyugodt tudj maradni, és koncentrálj a légzésedre (ezt is meg kell tanulni, nyilván, magától és felszólításra nem megy). Az sem baj, ha eleinte halálra idegesít, hogy nehezen megy, csak ne add fel. És akkor összeszedi, hogy ez az ellazult állapot mit csinál pontosan az agyadban, amitől valóban működik (nem csodaszer, kiegészítés). Ugyanígy a jógával, a mindfulness-szel. Kivéve belőle a spirituális vonatkozásokat (de megengedve, hogy ha te hiszel benne, akkor szuper és hajrá), a tudományos módszerekkel vizsgált hatások felől közelítve. Nekem ez nagyon szimpatikus, aki hasonlóan gondolkodik, annak ajánlom ezt a könyvet. Idéztem is sokat, illetve beírtam a tartalomjegyzéket, hogy el tudjátok dönteni, nektek is való-e.

Beszél a nyugati módszerekről (pszichoterápiáról és gyógyszeres kezelésről is), a keletieknél pedig egyszer billen ki az egyensúly, az akupunktúránál. Világos, hogy neki bejött, és a saját akupunktőre írja le a keleti elgondolást mögötte, de őszintén szólva, kit érdekel. Engem nem, akkor olyan könyvet olvasnék. Leírja, hogy annyit ki tudtak deríteni, hogy működik, azt nem tudni, miért, aztán oldalakon keresztül a kínai elmélet. Ami nagyon jó lehet egy másfajta könyvben, de itt végig arról volt szó, hogy ezzel a részével nem foglalkozunk, akit érdekel, utánanéz. Máshol. Az a gyanúm, hogy nem akarta megbántani a kezeléseit végző illetőt, azért hagyta benne így, de teljesen elüt a könyv szellemiségétől.

Ezzel együtt nagyon ajánlom minden érintettnek. Valóban, már az is sokat segít, ha egy kicsit sikerül megérteni, ezáltal demisztifikálni a helyzetet, legalább nem az ismeretlentől kell félni. Sőt, nem kell félni, hanem meg kell keresni azokat a módszereket, amelyek segítenek, és akkor sem elhanyagolni őket, amikor minden rendben. Mert, mint sok más állapot, a szorongás sem gyógyítható egyszer s mindenkorra, de kordában tartható, már amennyire. Amikor pedig támad, már fel vagyunk vértezve mindenféle módszerekkel, túl fogjuk élni, egy körrel tapasztaltabbak és erősebbek leszünk. ( )

I appreciated reading this book. It is written in easy to understand language and the author doesn't use technical terms that only psychologists could understand. I took my time reading this and I will keep the book near me to dip in and out of as my anxiety presents itself. This book finally helped me understand I'm not alone in feeling anxiety and hopefully I'll be able to "Own It" with some work. ( )