„Kedves Ljaja! Írok és ömlik a könnyem. Nem vagyok igazi író. Az igazi író nem sír.”
(Ljudmila Ulickaja levele Jelena Kosztyukovicsnak)

Kedves Ljudmila! Ön igazi író – mert az igazi író sír. No persze, ez megint túlzás, mert hát annyi író van, aki igazi, és mind másféle. A jók olyan sokfélék, pont ez a jó bennük. A rosszak meg majd elmennek mentorálni valakit. Ön történelmet és vallástörténetet fordít: irodalomra. Ezt lehetne szenvtelenül is, de Önnek üzenete van, és ezt nagyon becsülöm. Ön talált egy csodálatos figurát, Daniel Steint, a zsidóból lett kármelita szerzetest, embermentőt, aki meglátta Jézusban a farizeusokkal vitázót, és ebből le is szűrte a tanulságot: a Szeretet nagyobb, mint a Törvény. És nem hogy leszűrte: annak szellemében is élte le életét. Daniel Stein megkapó, gazdag jelenség, nem csodálom, hogy amikor ábrázolni igyekszik őt, szétesik a lineáris cselekmény apró törmelékekre: levelekre, interjúkra, újságcikkekre. Merthogy Daniel olyan, akit nem lehet a hagyományos epika korlátai közé szorítani. De szabadjon megjegyeznem, Ön a szükségből erényt kovácsolt, mert ez a szétesett dokumentum(?)regény mindennél tökéletesebben illusztrálja a különböző hangok kakofóniáját, és egyben módot is nyújt számtalan fiktív szereplőjének, hogy megvédje saját nézeteit.

Az előbb azt írtam: Önnek üzenete van. Ezt még megfejelem picit: Ön didaktikus. Minden sora arról a mély bizonyosságról tanúskodik, hogy nem számít, miben hiszünk, a lényeg, hogy mit teszünk. Regényében a szereplők közötti törésvonalak nem vallásuk mentén képződnek, mert nem az az érdekes, hogy valaki katolikus, protestáns, ortodox, muzulmán vagy zsidó. A törésvonalak e csoportokon belül vannak: elválnak egymástól azok, akik képesek elfogadni, ha valaki különbözik tőlük, és azok, akik egyneműségre törekszenek. Maguk a csoportok szakadnak pluralistákra és fundamentalistákra – és ha közöttük nem lehet megegyezés, akkor ugyan hogy lehetne a különböző felekezetek között? Gyorsan megjegyezném: én nem szeretem a didaktikus prózát. De ezt a szöveget szerettem – adja magát a válasz, miért: mert egyetértek Önnel. És mert: Ön igazi író. Ön írt egy szép-keserű prózát az emberiségről. Van benne sok fájdalom, sok hit, és sok jó ember. És van benne egy Daniel Stein, akit külön megköszönök Önnek. Jó, hogy megírta őt, hogy irodalommá tette – egy könyv ér annyit, mint egy szobor. Még ha a galambok másképp is gondolják.
( )

Affascinante storia vera (romanzata) ( )

The result of extensive and, probably, well carried out historical research, edited into a book of fiction written in a terribly flat style, as if by a nurse or some other non-professional who does not want to dispense with what they have come to know, want to bring it out into the world. Letters of the author complaining to a friend (incidentally, and if I am not mistaken, a Russian woman of letters and the translator of Umberto Eco's novels) about having to bear this immense pressure of ethical dilemmas and psychological darkness, are inserted into the "novel".
Its ethics are trivial (for the reader, mind you, not for the persons involved) and one keeps reading this partly out of mild curiosity as to the validity of one's own predictions, partly enjoying peeking into someone's letters, all written in the same style. There are no surprises on any level, no substantially new information, and what is left is an anecdote about someone one knew once. With some luck and perseverance, you could write three novels like this after talking to a bunch of random elderly passersby in any capital of the world these days. Not your "Alexandria Quartet". Not what you'd expect from literature.
( )

http://www.bostonbibliophile.com/2013/11/review-daniel-stein-interpreter.html ( )

An extraordinary tale in letters. Based on historical facts, no doubt (with some fictional changes, by the author's own admission - yet the gist stays true to facts). In the center - a 1942 escape of ghetto Jews in a Byelorussian town occupied by the Germans. The escape was masterminded and single-handedly organized by a disguised Polish Jew working for the Germans as an interpreter. After that, the story (still in letters and occasional diary notes and documents) spans the whole world: the Jewish interpreter becomes a Catholic priest and moves to Israel; other characters of all nationalities but, religion-wise, mostly of Judaic and Christian faith enter the story, and the "holy land" becomes the scene of a certain tag-of-war between Christianity and Judaism, at the same time managing to coexist in a sort of peace - there is actually more of this in the book than the enmity between Arabs and Israelis. Honest intimate glimpses into personal drama of individual lives - nothing like a letter to bring out one's most true thoughts on all kinds of matters, including religion.

Not being well-read on either Christianity or Judaism, I would have never sought out a book like this one. But it was given to me as a gift by a friend returning to Russia to try post-Soviet life there, and so the book was in my hands - to my delight it was a wonderful one. Apart from the historical significance, the writing is aesthetically beautiful, while also very natural and frank due to its letter format... ( )