„Egy decemberi délután, a naplementét megelőző utolsó órában történt, több mint húsz esztendővel ezelőtt – huszonhárom éves voltam, első novelláimat írtam és publikáltam akkoriban, és mint előttem már nem egy fejlődésregény hősét, a saját vaskos fejlődésregényem gondolata foglalkoztatott –, ekkor történt tehát, hogy megérkeztem a nagy ember tanyájára, látogatóba.” Nos, ez pont egy olyan első mondat, amiért egyes írók akár ölni is képesek.

Roth kisregénye a Zuckerman-univerzum fénypontja: tömör, mégis sokrétű, kerek egész, mégis nyitott szöveg. Az ifjú Zuckerman megérkezik példaképéhez, Lonoff-hoz, a nagy íróhoz, azzal a szent céllal, hogy tanítványául szegődjön. Csakhogy az írók nem Yodák – nem igazán illenek be ebbe a mester-padavan viszonyrendszerbe. Például nem annyira érdeklik őket a tanítványok (pláne a hímneműek), sokkal inkább saját problémáik (köztük a nőnemű tanítványok), amelyeket megpróbálnak művészetté absztrahálni. De ne higgyük, hogy a reménybeli tanítványok jobbak lennének: valójában ők se mestert keresnek, hanem élményt – olyan eseményeket, amelyek jól mutatnak saját fejlődésregényükben. Igazi kis paraziták, még ha nem is tudnak róla – csak azért törleszkednek, hátha lepottyan a Nagy Író asztaláról egy morzsa, amin saját múzsájuk dagadtra hízhat. Roth tökéletes kis kamaradrámája szűk 24 órába sűrítve tálalja a nagy kérdéseket az írók feladatáról, az alkotás születéséről, emberi kapcsolatokról és zsidóságról – a roth-i önirónia talán legsziporkázóbb megnyilvánulása.

(Második olvasás, a nagy Zuckerman-könyvben már találkoztam vele vagy tíz éve, de kezembe hullott tegnap, és kellőképpen rövid és kellőképpen jó ahhoz, hogy most újraolvassam.) ( )

Märks direkt att detta är litteratur på en högre nivå! Bitvis riktigt briljant och medryckande. Det dippar lite ibland men på det stora hela en mycket bra läsupplevelse. ( )

La visita al Maestro es una novela de 1979 de Philip Roth, siendo la primera protagonizada por Nathan Zuckerman, uno de sus álter egos ficticios, y el primer libro de la trilogía Zuckerman encadenado. ( )

Sublime. ( )

Has a Daughter of Time feel to it, challenging perceived wisdom on a historical character, the character this time being Anne Frank. ( )