A Gilmore girls-ben volt egy rész*, amikor Jess amellett érvel, hogy Jane Austen nagyon jóban lett volna Kerouac-kal. Hmm, gondoltam akkor magamban. Most viszont azt kell mondjam, ennek a srácnak igaza volt, és alighanem Rory is jobban tette volna, ha vele jött volna össze, nem azzal a tenyérbemászó szőke kapitalistával. A kötet gyakran töredékes írásaiból is tökéletesen kirajzolódik egy csodásan üde humorú, éles szemű és szarkasztikus írói egyéniség, valamint egy izgalmas pályamodell, ami a kezdeti „balkézzel” odavetett szösszenetektől elvezet minket egészen az első tipikusnak mondható Austen-prózáig, a Catharine-ig. Tanulságos volt látni, hogy a korai Austen első blikkre nem annyira a Büszkeség és balítélet-et juttatja eszünkbe, sokkal inkább John Cleese-t. Jó volna tudni, a kisasszony külső nyomásra vagy belső késztetésre mozdult el a „normális” társadalomrajz felé a groteszkből – mindenesetre nem állítom, hogy rosszul tette, és azt sem, hogy elveszítettük volna ezzel élénk humorát. Mert a nagyregényekben is ott van mindez az abszurditás, csak a romantikus valószínűség álcája alatt. És hát az is biztos, hogy a kidolgozott nagyregényekben jobban vizsgálhatjuk azt a páratlan éleslátást, amitől Jane Austent minden további nélkül a zsenik közé sorolhatjuk. Szóval: nem csak nőknek szól.

* Nem mintha láttam volna. Egy ismerősöm ismerősének az ismerőse mondta.**
** Jó, hát lehet, hogy mégis láttam. ( )

An interesting look at Austen's early writing style. I loved seeing the hints of what would become her most famous works represented in this short story. This piece shows her growth out of her more extreme younger works and her polished classic works. ( )

This lovely little book provides just a taster of Jane Austen's writing style and her approach to creating characters.

hoofdpersoon Catherine Morland ( )