Nagyon szerettem. Olvasás közben felkerült a kívánságlistámra, Eco pedig a kedvenc szerzők közé (tudom, hogy mostanában a második, de tényleg nem osztogatom könnyen ezt a címet). Élvezet volt olvasni, a szövegek rövidsége miatt több átszállásos tömegközlekedésre is kiválóan alkalmas, ha az embert nem zavarja, hogy nyilvános helyen nagyon vigyorog, esetleg hangosan felnevet. Ismét legszívesebben kiidéztem volna az egészet, az álcázott könyvek játéka pedig annyira népszerűnek bizonyult, hogy borzasztóan addiktív zóna is született belőle. Ezúton kérek elnézést a lekésett határidők, lassan haladó munka miatt (pont az év végi hajrában). Timár Krisztina is megmondta: Eco tehet róla! ( )

Nagyon szerettem. Olvasás közben felkerült a kívánságlistámra, Eco pedig a kedvenc szerzők közé (tudom, hogy mostanában a második, de tényleg nem osztogatom könnyen ezt a címet). Élvezet volt olvasni, a szövegek rövidsége miatt több átszállásos tömegközlekedésre is kiválóan alkalmas, ha az embert nem zavarja, hogy nyilvános helyen nagyon vigyorog, esetleg hangosan felnevet. Ismét legszívesebben kiidéztem volna az egészet, az álcázott könyvek játéka pedig annyira népszerűnek bizonyult, hogy borzasztóan addiktív zóna is született belőle. Ezúton kérek elnézést a lekésett határidők, lassan haladó munka miatt (pont az év végi hajrában). Timár Krisztina is megmondta: Eco tehet róla! ( )

Wonderful collection of parodies, satires, and pastiches. If you have ever read [b:Lolita|7604|Lolita|Vladimir Nabokov|http://d.gr-assets.com/books/1327871906s/7604.jpg|1268631], the short opening parody "Granita" may be the funniest thing you'll have ever read. ( )

Of course I liked it. What I can understand of Eco's writing is hilarious. 2017 was the year of Eco and it is looking like 2018 is off to a good start of being a second edition. ( )

> Pastiches et Postiches, de Umberto ECO (Messidor, 1988)
Se reporter à la critique de Frances FORTIER
In: (1988). Compte rendu de [Essais étrangers]. Nuit blanche, (34), pp. 67-68… ; (en ligne),
URL : https://id.erudit.org/iderudit/20115ac