Nos, feleim, így kell nagyjából kinéznie egy ismeretterjesztő munkának, amit szélesebb közönségnek írtak: világos, tömör és jól szerkesztett. Amiért pedig külön becsülöm Howarth-ot, hogy sikerült tárgyszerűnek maradnia – pedig a történelmi adatok közt tátongó hiátus nagyon csábít arra, hogy gyíkemberekkel meg a kerti tuják árnyékában chemtrail-levet kotyvasztó zsidó-szabadkőművesekkel töltsük ki…

Azért megjegyzem: a templomos rend felszámolásának leírásakor több feltételezést is belemos az író a szövegbe, de mértékkel teszi. Merészebb választ nem is hajlandó megkockáztatni az Umberto Eco-t is foglalkoztató Nagy Kérdésre*, mint hogy a templomos rend szervezeti felépítése az idők során egészségtelenül merevvé vált, ellentétben az ispotályosokéval, akik képesek voltak reagálni a megváltozott történelmi környezetre. Utóbbiak Jeruzsálem elvesztése után sikeresen átképezték magukat a Földközi-tenger kereskedelmi útvonalainak őrzőivé, szerencsétlen templomosok meg továbbra is a Szentföldről álmodoztak – nem vették észre, hogy a keresztes háborúk ideje lejárt. Használhatatlan, de veszélyes fegyverré váltak, és nem is tudtak róla.

Amúgy ez a könyv legalább annyira a keresztes háborúk, és a szentföldi frank államocskák (az Outremer) története, mint a lovagrendé. Aminek nagyon örülök, mert ezek olyan jelenségek, amik a mai napig kihatóan beárazták a kereszténységet az iszlám szemében. A sztereotípiák a kapzsi, intoleráns, civakodó és istentelen lovagokról a mai napig felbukkannak a radikális nyugat-ellenes diskurzusban**. Másfelől ez az eseménysor támasztotta fel a harcos próféta mítoszát is Szaladinnak köszönhetően, aki hívő, irgalmas, szavatartó és vitéz – mindent elmond róla, hogy még a frankok sem nagyon tudtak egy rossz szót mondani rá.

Engem azonban az nyűgöz le leginkább ebben az egészben, hogy egy ilyen ad hoc módon megtervezett, csapnivalóan kivitelezett, impotens vezetőkkel terhelt nyamvadt gyarmatosítás olyan államokat volt képes létrehozni, amik (hellyel-közzel) 200 évig megmaradtak a térségben. Foggal-körömmel kapaszkodtak a Szentföldbe, holott akinek szeme volt, láthatta, nem lesz ennek így jó vége. Ez a maga értelmetlen módján meglehetősen bámulatos. És az ő személyes hitükről épp olyan sokat elmond, mint az iszlám egység hiányáról – amit azért mellékesen sikerült megteremteniük. Úgyhogy ha valakinek jót tettek, hát azok a muzulmánok. Így megy ez.

* Ami pedig a következő: hogyan számolhatták fel néhány év alatt a korszak talán leggazdagabb, legszámottevőbb szervezetét anélkül, hogy igazán kemény ellenállásba ütköztek volna?
** Oszama 2002-es kiáltványában is központi szerepet kapott az analógia az USA és a XII. századi keresztény betolakodók között. Persze Oszama azt nem említette, hogy a hódítás spirálját valószínűleg az iszlám indította el azzal, hogy az őskeresztény Észak-Afrikát, és a mai Spanyolország jó részét elfoglalta. Ugyanakkor az erőszak spiráljának nem kis részben a keresztesek adták meg a kezdőlökést, amikor és ahogy 1099-ben elfoglalták Jeruzsálemet. Amely esemény kiválóan megmutatja a szakadékot a korszak keresztény és mohamedán tolerancia-elképzelése között is. ( )

This is a good book on the history of the Templars. While not comprehensive, it does a good job of providing an overview of the order and their actions during the Crusades. I found it informative for someone who had not read more comprehensive books on the subject ( )

2525 The Knights Templar, by Stephen Howarth (read 1 Aug 1993) This book is a "popular" account of the order, and not very profound. I found little new in its account of the Crusades, but the couple of chapters on Philip the Fair's destruction of the order was informative, as was the one on the structure of the order. Clearly the Templars were not guilty, but the forced confessions may have misled the Church authorities. It is a sad story. ( )