Raduan Nassar

Azért ilyen olcsón végezni egy jelentős író teljes életművével, az tényleg nem mindennapi. Igaz, 270 oldal az egész. Mondjuk meglehet, Nassar részben azért jelentős író, mert mítoszt teremtett – és a mítosz (egyik) kiváltó oka ironikus módon épp az életmű csonkasága, vagyis azok a könyvek, amiket nem írt meg.

Ez a kötet számos ponton találkozik a másik Nassar-könyvvel (naná, ugyanaz a fickó írta őket). Egyfelől mindkettő könnyen értelmezhető egy skizofrén brazil nemzet önmagával való párbeszédének: itt az epileptikus, túláradóan egzaltált elbeszélő monológjának címzettje az apák társadalma, vagyis a hagyományos családmodell, élén a patriarchával. És természetesen rokon a nyelv is, ez a prózavers-szerű áradás – sőt, a Kőbe vésve még túl is tesz az Egy pohár harag-on: a nyelv itt még költőibb, még lüktetőbb. És azt hiszem, jobban is összhangban van a választott elbeszélő személyével: egyszerre idézi meg a Szent Szövegeket* és Maldorort, ezzel rámutat arra, hogy a magasztos és a megbocsáthatatlan által okozott extázis mily rokon érzés tud lenni**. Az pedig külön zseniális, hogy amikor az elbeszélő hazatér a családi körbe, a könyv textúrája is normalizálódik, és egy konvencionális szöveg álruháját veszi magára. Időlegesen. Szóval ez a könyv már nem csak izgatott: kifejezetten tetszett is. Technikailag és dinamikájában is bravúros produkció.

* A Koránt (és a szunnákat) éppúgy, mint a Bibliát. Amúgy maga a cím is (Kőbe vésve) utalás Mózes kőtábláira.
** Csak egy kiragadott példa: „nem tehetek róla, hogy őrjöngő lángvirág lett a nap, s nem az én bűnöm ez a delírium: rózsafüzéred egy szemét imádkozd a szerelmemért, kettőt szánj heréimre, az egész olvasót a szememre, tíz rózsafüzért imádkozz végig bátyádért, akinek elborult az elméje!” Káprázatos blaszfémiák.… (mais)

Lixo no conteúdo e na forma. Conteúdo: zoofilia e bizarrices diversas - um apanhado de vulgaridades sem outro propósito que não o de "chocar a pequena burguesia" ou coisa que o valha. "Olha eu aqui, autor descoladão e subsersivo, sensualizando uma cabrita hUahUhAhuu lol." Além de ridículo, tardio: tão lixo quanto, digamos, Macunaíma, mas com um par de décadas de atraso. Não é que não seja possível ou desejável chocar, mas estão aí Lolita, Os Maias, Equador, etc, p/ nos mostrar que é possível chocar com beleza, com uma estória bem contada, com personagens interessantes. Sobre a forma, em resumo é isto: "vou escrever uma prosa barroca, sem parágrafos e sem pontos finais, que aí além de chocar eu também confundo". Não basta um conteúdo grotesco, a forma também tem que ser feia. A obra toda é um elogio à feiura. Conteúdo e forma sacrificados no altar do "shock value". Fuja sem olhar pra trás.… (mais)