A gazdasági válság egész családokat sodort a reménytelenségbe. Az átlagos, biztonságos életből szó szerint az utcára, apa és biztonság nélkül pedig a gyerekek is veszélybe kerültek. Megjelenik itt az anyák robotolása, hogy túléljenek, az apák büszkesége, a gyerekek különböző megküzdési stratégiái. Keresik a fogódzókat, miközben a felnőttek is elvesztették.

A fennmaradásért küzdés közben felmerül, hogy meddig maradhatunk a gyerekek/kamaszok világában. Vajon meddig tudunk beszélni egymással? Mitől tudjuk megóvni őket és mitől nem? Hogy ne csapódjon drogos bandához, ne karikázza a szavakat az újságban vagy ne érezze, hogy boldogtalan.

Sokszor nem tudtam letenni, hajnalba nyúlóan olvastam. Nagyon izgalmas, összetett, és ki gondolná, de végül reményt adó írás. Minden főbb szereplő közel került hozzám, és a végére még az is a helyére rázódott, hogy a narrátor a barátjához intézi az egész monológot. Csak attól kapartam a falat, hogy nem tudtam meg mindenki egyéni boldogság-indexét, csak az átlagot!

Bővebben:https://blueisthenewpink.wordpress.com/2016/09/15/olvassunk-fikciot-es-szakirodalmat-a-penzugyi-valsag/ ( )